Az íróról

Heike Brenin álnéven alkotó magyar szerző vagyok, 1991. október 6-án születtem Tapolcán.
Gyerekként szerető, biztonságos közeg vett körül. Az írás tizenévesen talált rám, először fanfictionök formájában, majd tizenöt évesen megszületett az első fantasy történetem vázlata.
Bár ezt nem tartom érdemleges alkotásnak, mégis akkor azt éreztem, hogy az írás nem pusztán történetmesélés, hanem menekülés, terápia számomra, amely során át tudok lépni a saját külön kis világomba.
Egyetemista éveim alatt az életem más szinten is formálódni kezdett, ekkor ismertem meg a férjemet egy internetes szerepjáték, az Aion világában, egy magyar szerveren.
A diploma megszerzése után gyógypedagógusként helyezkedtem el egy Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben. A munkám megtanított észrevenni a kimondatlan feszültségeket, az apró rezdüléseket, a lélek töréseit. Ezek a tapasztalatok az írásomban is visszaköszönnek, mert számomra a karaktereim léteznek, éreznek, vágynak, és elbuknak.

Az íráshoz igazán az egyetem után találtam vissza, ekkor születtek meg első komolyabb fanfictionjeim Forma–1 és erotikus fantasy világában, melyek a wattpadon is olvashatók. Idővel pedig lassan formát öltött bennem egy saját univerzum, s megszületett A végzet ölelése nyers változata, amely teljesen magával ragadott.
A regényemet az Írómentor Program keretében írtam meg, ahol nemcsak történetet, hanem irányt is kaptam a sok segítség mellett.
Íróként a határokat keresem, ahol a vágy már nem ártatlan, a fájdalom és gyönyör összemosódik, és ahol a sors nem kérdez, csak követel. Világaimban különböző dimenziók fonódnak össze, a karaktereim pedig hiába próbálnak menekülni, a végzet mindig utoléri őket.
Alkotás közben egy különös állapotba kerülök, mert megszűnik számomra a külvilág. Úgy érzem magam mintha egy moziban ülnék, ahol egyszerre vagyok néző és teremtő. Látom, ahogy a szereplőim egymásba kapaszkodnak, egymásnak feszülnek, szétesnek, és nincs más dolgom, mint követni őket. Van olyan pillanat, amikor a fejemben hallom a hangjukat, ha egy ideje hanyagoltam őket. Tudom ez furcsának hangzik, de volt rá példa, hogy az automatizált mozdulataimmal takarítottam, miközben a fejemben épp egy csatajelenet forgott. Hozzáfűzném, akkor a zene is hozzásegített a jelenet megszületésében takarítás közben.

Jelenleg A végzet ölelése folytatásán, valamint a főszereplők előtörténetein dolgozom. Hosszú távú célom, hogy a történetből egy teljes sorozat szülessen A Halhatatlanok univerzuma címmel.